Képes kalandozás egy bevásárlóközpontban

“A fogyasztói társadalom egy olyan társadalom, ahol az egyre növekvő számú árucikkek és szolgáltatások birtoklása és használata az elsődleges kulturális törekvés, ez az egyéni boldogsághoz, társadalmi státuszhoz és nemzeti sikerességhez vezető legbiztosabb út.” Én eminens vagyok a fent nevezett kulturális törekvésben, de cirka 3-4 éve egy kis mocorgó rossz érzés is van bennem, ami csak erősödött, amikor a költözésnél megszámlálhatatlan mennyiségű kukászsákot pakoltunk tele a nem használt ruháinkkal, tárgyainkkal. Egyrészük a Vöröskeresztnél landolt, a használhatatlan részük pedig a hulladékudvarban.

Meg is fogadtuk, hogy véget vetünk a kacathalmozásnak. Persze az ördög nem alszik, így nekünk is résen kell lenni, hipp-hopp mozdulna az ember keze, mert ez olyan jópofa/hasznos/olcsó/muszáj. Gábor jobb az önmegtartóztatásban, nekem még a purgatórium sok-sok bugyrán kell keresztülverekednem, mire kijutok a fogyasztói pokol sötét vermeiből, ha egyáltalán.

Én imádok vásárolni. Más országban élelmiszert, háztartási cikket is imádok, mert minden polcon van valami új, valami jédejó, vagy egy naezmegmilehet?

Tegnap végre egyedül mentem el a közeli Smartba, Gergő ugyanis a legutóbbi botrányos, ordítozós-hisztizős hazaút óta le van tiltva a Smartozásról. Különösebben nem viselte meg, úgyhogy mindketten jól jártunk.

Képes bemutató következik a teljesség igénye nélkül. Mosogatószivacsokat nem fényképeztem, csak fagyitölcséreket.

Amik itt sorakoznak a hűtőpultok felett. Az egész sor csak fagyizáshoz szükséges kiegészítőket kínál. Ostya, tölcsér, roló, színes cukros, csokis, felsorolni is +2 kg a fenekemre.

Ilyen sorból van kettő, hűtőpultokból négy. Tulajdonképpen ha mostantól egy évig nem szeretnék főzni, akkor mindent megvehetnék készen vagy félkészen. Nem mondom, hogy nem fogunk innen “csemegézni” egyszer-egyszer, de azért inkább maradok a saját magam által összedobott kajáknál, annak a 90%-áról tudom, hogy mi. Viszont kincsekre is lehet itt bukkanni, például előre begyúrt tésztákra, amiben semmi olyan nincs, amit én ne raknék bele (jobbára liszt, víz, zsiradék, tojás változó arányú keveréke) és van teljes kiőrlésű változat is.

Ez a félkész mondjuk nem tudom, mi, de nem kérem:

Itt komolyan veszik a diabetikus részleget is. Íme egy végtelenbe nyújtózó sor, gluténmentes, cukormentes és végül mindenmentes cuccokkal.

Csinos csomagolás a sztíviának is jár:

És a gluténmentes csokis rizspehelynek is:

És a távol-kelet szerelmeseinek is egy hosszú sor, itt még ghee-t is lehet kapni hatalmas egy kilós dobozokban.

Itt mindent megvehetsz készen, például tegnap bezsákoltam két doboz előre elkészített besamel mártást, mert az valahogy nekem sosem sikerül. Meglepő módon ezek a dobozos cuccok sincsenek annyira tele mindenféle mesterséges adalékanyagokkal. Nem mondom, hogy nincs bennük, de nem két oldal az összetevők listája. Otthon vadászni kell az olyan termékeket, amiben nincsen tartósítószer, itt elvétve találsz olyat, amiben van (vagy már annyira ráállt a szemem, hogy itt is rögtön megtalálom).

Ha viszont nem akarsz készen venni semmit, hanem az alapoktól kezdve mindent te raknál össze, ahhoz is megtalálsz mindent. Házi cukrászoknak és kezdő vegyészeknek glicerin és glükóz, nyamm:

És amit nem lehet lefényképezni: a helyi paradicsom íze. Tőlünk egy sarokra van egy kisbolt, ami előtt parkol egy zöldséges furgon, hozza a helyi finomságokat, állítólag minden itt termett. A sárga paradicsomhoz csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy mmmmmmhh!

Egy dolog nincsen, pedig nagyon kéne: MÁK! Küldjetek mákot!

És miközben én a lebilincselő posztomat írogatom a bevásárlásról, addig Gábor éppen az első búváróráját veszi, úgyhogy olvassátok őt is, mert biztos izgalmasakat ír majd róla:

https://medium.com/@youngfolio