Hónapforduló

Nem, nem fogok minden hónapfordulóról megemlékezni, mint az egyszeri tinilányok az első kapcsolatukban, csak most, kivételesen. Mert azért mégiscsak…

És nem is írni akarok, inkább pár képpel illusztrálom az elmúlt 30 napot.

Ez itt egy luzzu, a hagyományos színes máltai halászhajó. Általában élénk sárga, kék, zöld és piros színekre festik. Az orrán található szem eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint egy ősi, főníciai szokásra vezethető vissza, mások szerint Ozírisz szemét ábrázolja, feladata pedig, hogy megóvja a halászhajót a balszerencsétől. Málta majdnem mindegyik kikötőjében lehet ilyen színes kis ladikokat látni, de a “főhadiszállásuk” Marsaxlokk, ahova már csak a halpiac miatt is tervezünk egy látogatást.

Ez pedig itt Valletta látképe a Tigne Point felől. Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy a kupolás épület micsoda, de legközelebb, ha Vallettában járok, eltalpalok oda, és kiderítem.

A Tigne Point pedig Sliema vége, itt van állítólag az egyetlen pláza jellegű pláza, bár ez kivülről nézve nem derül ki a decens boltívekből. Bentről persze tényleg pláza, azzal a különbséggel, hogy a föld alatt vannak az emeletei.

Amúgy sokszor eszembe jut, hogy Budapest építészetileg vitathatatlanul lenyűgöző, de itt minden nap találok valami bájos apróságot, valami finom kis részletet, ami megfog. Nyilván az újdonság varázsa nagy szerepet játszik ebben. Imádom a színes ajtókat, ablakokat, a zárt mór balkonokat, a kopogtató-kilincseket és azt, hogy szinte az összes háznak van neve, még az újaknak is. A miénk Bristol Close, de tőlünk nem messze van Pauline, az öreglány.

És akad egy-két vicces is, mint például Thanks Daddy, de a kedvencem ez:

És még egy pár szépség az utcáról:

És a legnagyobb kedvencem, ami majdnem minden sarkon ott virít, a leírhatatlan nevű bougainville, aminek, mint megtudtam, murvafürt a neve, de hát az elég póriasan hangzik.

És a sok romantika után végül álljon itt egy kép, amely megmagyarázza, hogy Gábor miért hívja Bejrútnak Birkirkarát.